1969-ben végeztem az Állatorvostudományi Egyetemen „cum laude” minősítéssel
1969. 10.01-től az Agárdi Állami Gazgdaságban kaptam állást gyakornokként.
Fél év múlva megbíztak a sertések mesterséges termékenyítésének kidolgozásával és gyakorlati beindításával.
A kidolgozott és az Agárdi ÁG-ben bevezetett technológia sikeresnek bizonyult, így azt az azokban az években létrehozott AGROKOMPLEX rendszerű sertéstelepeken is sikerrel alkalmazták. Ennek beindítása, a személyi és tárgyi feltételek megteremtése az én irányításommal történt.
Személyes okok, valamint a hagyományos, vidéki állatorvoslás iránti vágyam miatt 1973 januárjában a Dabronci Összefogás Mgtsz-ben vállaltam állást, mint „hatósági jogkörrel megbízott üzemi állatorvos”.
Két szakmailag és emberileg is tartalmas, tanulságos év után a Megyei Állategészségügyi Állomás akkori igazgatója, Dr. Sebestyén István, felajánlott, Csetény székhellyel, egy körzeti állatorvosi állást, amit nagy örömmel vállaltam el. A körzeti állatorvosi feladatimon kívül a Csetényi Gajamenti Mgtsz közel 2000 szarvasmarhából álló állományát is elláttam. Ezekben az években szereztem meg, „jeles” minősítéssel a „Szarvasmarha – egészségügyi szakállatorvosi oklevelemet.
Csetényből, mivel a családomban bekövetkezett haláleset miatt, nem tudtam ellátni az akkor még nagyon sok időt és energiát igénylő feladataimat, egy ideig Budapestre költöztem.
1978. november 1-től 1979. májusáig az Országos Állategészségügyi Intézet Vadegészségügyi osztályának állatorvosaként dolgoztam.
1979. májusától 1982. januárjáig a „BOSCOP” termelési rendszer szaktanácsadó állatorvosa voltam, és a termelési rendszerhez tartozó szarvasmarha-telepeken felügyeltem az állományok szaporodásbiológiai állapotát. Mellette egy ideig vezettem a „Boscop” Központi Kirendeltségét is.
A Dunavarsányi Mgtsz 1983-ban létrehozta az „Embriótranszfer Gt” –t, az abban az időben induló szarvasmarha embrióátültetés gyakorlati alkalmazására. Több kollégámmal együtt meghívtak, hogy vegyünk részt a munkában. Érdekes és sok tapasztalattal, de abban az időben viszonylag kevés eredménnyel járó munka volt.
1983 – áprilisában a „Hungahib” termelési rendszer főállatorvosának kértek fel, de ezt a munkakört alig több mint egy évig töltöttem be, mert nagy örömömre visszahívtak Veszprém megyébe, az akkor még az Állategészségügyi Állomáshoz tartozó Megyei Állatkórházba. Dr Pál Sándor, aki alapítása óta vezette az Állatkórházat, nyugdíjba vonult. Utóda, kedves kollégám Dr. Szathmáry László lett, aki visszahívott a megyébe és az Állatkórházba.
Az állami állatkórházat 1989. 07.30-én bezárták, így kénytelenek voltunk, talán az országban először magánkórházként továbbvinni az intézményt. Megalapítottuk az „Állatkórház G.M.-et.
Az állatkórház a mai napig működik, bár a praxist 2005 óta fiatal állatorvosok viszik tovább, Dr. Szinesi András irányításával.
1996-tól két cikluson át a Magyar Állatorvosi Kamara Veszprém Megyei Szervezete elnöke, a MÁOK elnökségi tagja, majd később megyei küldöttje, valamint a Veszprém megyei Etikai Bizottság elnöke voltam. Nyolc évvel ezelőtt, a Veszprémi Állatkert élére új igazgatót, Török Lászlót, neveztek ki aki, Dr. Kégl Tamás barátom javaslatára, megkeresett, hogy vállalnám-e az állatkert állatainak ellátását. A felkérést örömmel elfogadtam és az azóta az állatkertben eltöltött közel nyolc év oly sok szakmai különlegességet, kihívást és örömöt hozott az életembe, amit minden állatorvos kollégámnak szívből kívánok a pályája lezárásakor.
Ma kiegyensúlyozottan, kellemes környezetben élek családommal, gyermekeimmel szoros kapcsolatot tartunk és koncentrálhatok az előttem álló feladatok megoldására.
